Ilyenek miatt mondjuk sajnálom, hogy már nem a Falk Miksában lakunk, régen ez nem lett volna külön program, és mindjárt az első naptól ráröpültem volna a jó cuccokra. Sajnos - vagy inkább szerencsére, mert már hova raknám... - egy csomó szenzációs cucc már elkelt az utolsó előtti napra, de még így is bukkantam egy (gyanítom) megosztó darabra, amit egész egyszerűen nem bírtam otthagyni.
Tudjátok, hogy imádom a trófeákat, persze egy csontvázas szarvasfejet (pláne kitömöttet...) biztos nem tennék ki a lakásba, de ez most egy olyan vicces pofa! Festett fából készült, van kis füle is.
Van nekünk egy brutál nagy neobarokk tálalónk. Illetve a lakás tulajdonosáé, aki már elég régóta árulja a teljes szettet (kis tálaló, nagy tálaló, vitrin, asztal székekkel), de magunk közt szólva nem tudom, ki viszi el. Óriási. Persze, ha tudtok valakit, akkor megköszönöm! :)
De vissza a sztorihoz... A tálaló körül eddig csak a foltos fal volt látható, Danival úgy éreztük, szeretjük ilyen kopáran. Aztán most jobbra-balra pakoltuk a szarvasfejet, és kitaláltam, hogy egyértelműen ott a helye. Az egyensúly miatt viszont sok kis kép is kéne mellé. Innen jött az ötlet, hogy végre megvalósítjuk régi álmunkat, előkapjuk a régi családi fotókat, bescannelem, kinyomtatom őket a megfelelő méretben, és régi keretekben felakasztjuk őket. Vitt a hév, így tegnap reggel már az Ecserin nyomultam régi kereteket vadászva. Találtam is sok szépet, ezeket látjátok a földre kiterítve.
Már rendezgetem a kereteket a falon. Első körben olyan kompozíciót szeretnék megvalósítani, amely önmagában is megállja a helyét, de könnyen bővíthető. Dani szeretne még több képet felrakni, ehhez pedig további kereteket gyűjtünk be a netről. Még alakítom, ez csak az első gyors skicc... :)
