Azt hiszem, azok a lakások a kedvenceim, ahol a csodás klasszikus kialakítású tereket modern klasszikusok felhasználásával rendezik be….
Forrás: térkultúra pinterest gyűjtés
↧
Klasszikus struktúra - modern bútorozás
↧
Salvador és Pablo
↧
↧
Hétvégi matiné
Mátyás a hétvégét Franciaországban, Lyonban töltötte. Mindenkitől elnézést: most ilyen klasszikus hangulatban vagyok. Több munkám is… :)
Forrás: Vogue Living
↧
OTTHONTERÁPIA: GYEREKBIRODALOM
Nincs az otthonoknak még egy helyisége, ami annyira összetett és izgalmas volna, mint a gyerekszoba. Teljesen odavagyok érte, elsősorban azért, mert pont olyan, mint Hermione varázslatos táskája a Harry Potter utolsó részéből: bár kívülről nem látszik, de minden belefér.
Egy gyerekszoba egyszerre nappalija, hálója és dolgozója lakóinak (miniatűr lakás a lakásban), párhuzamosan akár több kisember igényét is képes kielégíteni, és bármelyik pillanatban kész az átváltozásra. Ha a szükség úgy kívánja, szobából egykettőre várkastéllyá, dzsungellé, tengerré, lovas tanyává vagy űrbázissá lényegül. Mert a gyerekszoba egy varázslatos, képzelet, játék és alkotás lakta hely, már ha minden jól működik.
És nagyon fontos, hogy jól működjön, mert később az lesz életével elégedett, hivatásában elmélyült és boldog felnőtt, aki gyerekként játék közben képes volt teljesen átadni magát az őt körülvevő világnak.
A gyerekszoba a polgárosodás vívmánya, elterjedése szorosan összefügg a gyermekkor elismerésével. Éppen ezért megléte vagy hiánya az anyagi jellemzőkön túl jelezheti a gyermekkor, a gyermekek igényeinek elismerési szintjét egy családon belül.
Mindig nagyon elszomorodom, amikor olyan otthonokkal találkozom, ahol ugyan vannak használaton kívüli „lomos” szobák, külön gyerekszoba mégsem kerül kialakításra. Vagy ha igen, akkor esetleg egy icipici helyiségben, míg a szülői háló a lakás másik végében sokkal nagyobb teret birtokol. És mindig nagyon örülök, amikor azt látom, hogy külön gyerekszoba kialakítására ugyan nincs lehetőség, de a közös térben teljes jogúan megjelennek a gyerekdolgok is.
A gyerekszobák terjedésre hajlamos helyiségek: játékai, mozdítható berendezési tárgyai előszeretettel jelennek meg az otthon egyéb tereiben is. A gyerekholmik lakáson belüli térhódítása, illetve a gyerekszobában uralkodó rend jelzi a gyerekek családon belül betöltött szerepét.
Ha a gyerekszobában elvágólagos rend uralkodik, és a kiszivárgó gyerekholmik gyorsan visszatoloncolásra kerülnek, akkor esélyes, hogy a szülői elvárások, igények túlzott érvényesítésének esete forog fenn. Míg amikor a gyerekholmi az egész otthont beteríti és a gyerekszobát is konstans csatatérré változtatja, valószínű, hogy a határkijelölés a család kis hercegével vagy hercegnőjével szemben nehezére esik a szülőknek.
A gyerekszoba a gyerekek fejlődése miatt általában a leggyakrabban átalakuló helyisége egy otthonnak.
Kezdetben a csecsemő optimális környezete maga az anya. Hiszen a felegyenesedett járás egyik evolúciós következményeként az embergyerek koraszülöttként jön világra. Elmondhatatlanul száműzöttek és kiszolgáltatottak vagyunk születésünkkor. Nem a forgókkal, csipogókkal és gyönyörű textilekkel felszerelt babágyra van szükségünk, hanem a túl korán elvesztett anyai közegre: az illatára, a szívhangjára és testmelegére. Minél többször és minél hosszabban.
Később, amikor már képesek vagyunk fogni, nyúlni, kapcsolódni (vagyis a tárgyakon keresztül is felfedezni a világot és saját magunkat) fontossá válik a fizikai környezet is. De az anyai közelség igénye még jó darabig fontosabb, mint a saját szobáé. Játszani még kisgyermekkorban is a szülők közelében esik csak jól, és bizony éjszaka sem könnyű távol lenni a biztonságuktól. Éppen ezért nagy áldás, ha a nappaliban, vagy konyhában is lehet egy játszósarok, vagy ha a gyerekszoba maga kapcsolódik a nappalihoz.
Gyermekkorunkban jóval több időt töltünk a minket körülvevő tárgyak, dolgok társaságában, mint számunkra fontos személyekkel. A tárgyak nem csupán "ártalmatlan játékra" alkalmasak, alapfogalmainkat, alapélményeinket is tőlük szerezzük, mert a játék igen fontos tanulási folyamat.
Először a segítségükkel tanuljuk meg körülhatárolni saját testünket. Majd megtanuljuk, milyen a kemény, a puha, a hideg, a sima, a szúrós, a közeli, a távoli, a kicsi a nagy, a színes stb. Kisgyermekkorban identitásunk építésében is nélkülözhetetlenek, például a lányok a babázáson keresztül (is) építik női identitásukat és a hozzá tartozó szerepeket. Éppen ezért nagyon nem mindegy, milyen (játék)tárgyak vesznek körül bennünket. És ebben a szülőknek fontos kapuőri feladata van.
Manapság szinte minden gyerekszobát elborítanak a játékok. Ha a szoba közepére egy kupacba össze kellene hordani a gyerekszoba játékait, meglepődnénk, mennyi minden zsúfolódik ott. Pedig ahhoz, hogy a gyerekszoba varázslatos: képzelet, játék és alkotás lakta hellyé váljon, egyáltalán nincs szükség sok játékra. Épp ellenkezőleg: a játékszerek nagy száma ugyanis folytonos választási és váltáskényszer elé állítja a kis lakót, ami megakadályozza a hosszú, elmélyült játékfolyamat kialakulását, a flow megélését.
Mélyen egyetértek az Egyszerűbb gyerekkor című könyv szerzőjével, aki szerint, ha boldogabb, igazabb gyermekkort szeretnénk biztosítani gyermekeink számára, egyszerűsítsük le. Például felezzük meg a gyerekszoba játékmennyiségét. Majd ismételjük meg a felezést. Újra és újra. Mentsük meg gyerekeinket a stimulatív játékoktól: vijjogásra és villogásra a túlingerelt világunkban egyáltalán nincs szükségük. Szabadítsuk meg őket a fejlesztő játékok hadától is, hiszen ezek inkább a mi szülői aggodalmunkról szólnak, az igazi játéknak nem lehet köze az előmeneteli lehetőségekhez. Csomagoljuk el a túlságosan kidolgozott, csak rendeltetésszerűen használható játékokat is, mert megölik a kreativitást, hiszen nem hagynak lehetőséget arra, hogy a gyermeki képzelet átformálja őket. A sérült darabokat sincs miért tovább őrizgetni.
Maradjanak meg azok, amelyek bármivé képesek átváltozni egy játék során, amelyek nem korlátozzák gyermekünk kreativitását, a képzelet szárnyalását, nem szűkítik le játéklehetőségét. Nem állítják rá egy kizárólagos pályára, hanem engedik kipróbálni és megélni saját fantáziáját és belső tartalmait. Amelyek szabadon hagyják számára a teret és a terepet.
Egy színes kendőkkel teli doboz például eljátszható történetek és megeleveníthető világok végtelenjét rejti magában. A kendőkből lehet sátrat építeni, vagy királyi/hercegnői palástokká, sőt láthatatlanná tevő köpennyé is válhatnak. Repülő szőnyegként mesés tájak felett repítik a rájuk ülőt, de ha a szükség úgy kívánja, egycsapásra óceánná alakulnak, a hetek óta hánykolódó tutajjal és azzal a bizonyos lakatlan szigettel a közepén...
Egy színes kendőkkel teli doboz például eljátszható történetek és megeleveníthető világok végtelenjét rejti magában. A kendőkből lehet sátrat építeni, vagy királyi/hercegnői palástokká, sőt láthatatlanná tevő köpennyé is válhatnak. Repülő szőnyegként mesés tájak felett repítik a rájuk ülőt, de ha a szükség úgy kívánja, egycsapásra óceánná alakulnak, a hetek óta hánykolódó tutajjal és azzal a bizonyos lakatlan szigettel a közepén...
↧
Astrid y Gastón - a világ 14. legjobb étterme
Először rossz helyre mentünk, a 2013-as Lonley Planet ugyanis még az étterem régi címét adta meg. Astrid és Gastón 2 éve átköltözött a különlegesen felújított Casa Moreyraépületbe, amely önmagában is megér egy bemutatót, hát még ha ilyen csodás ételkölteményeket szolgálnak fel benne.
Az villát a XVII. század második felében építették, majd a XVIII. század közepén - az 1746-os pusztító földrengés után - újraépítették, ekkor kaptott gyarmati barokk díszítőelemeket. A villa - lekövetve Peru történelmét - számos funkciót kapott fennállása óta, mígnem 2014-ben beköltözött a híres limai étterem, az Astrid y Gastón. Amikor én jártam ott, még mit sem tudtam hosszú életútjáról, mégis teljesen elvarázsolt az épület… Gondoltam, megosztom Veletek.
A főbejárattól ez hangulatos folyosó vezet a vendégtérhez.
Látványkonyhában készülnek a költemények...
A padló mintáját leköveti a fal. A legnagyobb négyzetek helyére rétegelt lemez került változó vastagságban.
Először hoznak a ház kenyereiből különböző isteni vajjal.
Aztán mi három előételt is megosztottunk… Egy - a ház különleges módján elkészített - perui specialitást, a cebichet, ami nyers halból készül, egy kagylós kompozíciót,...
… és fésűkagylót, ami az én nagy kedvencem...
Holnap egy madridi élménnyel jelentkezem, aztán ígérem, jön a lakberendezés is! :)
↧
↧
Laza loft Hollandiából
Imádom az olyan lakásokat, ahol a dolgok nincsenek túltervezve… Illetve rosszul mondom, úgy értem, nem látszik rajtuk, hogy mennyire jól meg vannak tervezve, mert annyira könnyedek.
Ez a mostani loft is olyan lezser, mintha csak mindnet bedobáltak volna. Aztán érdemes egy kicsit elemzeni az itt látottakat, és rájöttök, hogy itt nagyon komoly tervezőmunka folyt: a fém, a fa, a beton és a tégla aránya tökéletes ahhoz, hogy barátságos legyen az enteriőr. A fémek egyformán, feketén jelennek meg a térben, a faanyagok színe is harmonikus. Az egészben olyan nagyvonalú ez a szép perzsa szőnyeg a konyhak színű kanapéval. Egyszerűen tökéletes! És ugye, hogy nem is látszik, mennyire meg van tervezve? :)
És erről jut eszembe… Találtam a Vaterán (itt) egy csodálatos szőnyeget. Nekem nem stimmel a méret, de hátha nálatok jól jön… Tipikus kanapé előtti darab. 210x140-es, és 130.000 Ft-ért hozható el.
Forrás: design attractor
↧
Az Oscarunknak az Oscar Bárban a helye!
A napokban zajlik régi kedvenc törzshelyünk, a budai Oscar Bár vérfrissítése, amiben segítettünk összeállítani a koncepciót. Bár az elképzelés még az Oscar átadás előtt kialakult, legnagyobb örömünkre új képeknek "kell" helyet szorítanunk… És, ha már Nemes Jeles Lászlóról megemlékezünk, egy másik nagyság előtt is fejet hajtunk, nyomtattattam egy képet korábbi díjazottunkról is. Egy jelentet Szabó István Mephistojából. Köszönjük, Rendező Urak!
↧
Alakul az Oscar...
Az alapvetően nagyon klassz enteriőrrel nyitó helyen egy-két dolog mindig alakult, de a bejárattal szemben található falra rögzített óriás Oscar mindig része volt a dizájnnak, és persze a sok-sok híres, díjnyertes filmből vett jelenetet, színészt és rendezőt ábrázoló fénykép is. Egy-két éve erősebben beavatkoztak a hangulatba: a képek lekerültek, a falak ázsiaira emlékeztető dekorációt kaptak. Valami elveszett…
A hely új tulajdonosokat kapott, akik hozták magukkal jól bevált "házi designerüket", azaz engem… :) A büdzsé nem volt túl magas, hiszen az állapotok se voltak lehangolóak. A megfogalmazott cél: visszaadni az Oscarnak, ami az övé. Stílust, "visszaamerikásodást", fesztelen eleganciát. Képek kellenek és egy kis glamour….
Mit tehet a designer, ha nem költhet? Na? Nekiáll festeni ezerrel…. :)))) Elég sok amerikai bár fényképét átlapoztam, mire döntöttem: egy szürkés-barnás árnyalatot szeretnék előre, hátra a kicsit megfáradt - de egyelőre megtartott - bőrkanapékkal kontrasztos zöld színt, amit aztán minél több arannyal teszünk Oscarosan pompássá…
A vörös színházi függöny itt még nem érkezett meg, de az arannyal újrafestett képkeretek már a falon…Kiegészülve egy új, hatalmas Liza Minellivel, aki az 1973-ban 8 Oscart (köztük a legjobb rendezés, legjobb operatőr, legjobb látványtervezés, legjobb filmzene és legjobb női főszereplő díját) elhozó Cabaret-ből integet nekünk. Másik kis titok a szőnyeg… Ha ezt három napja látjátok a XVI. kerületi kibelezett, leszakadt ház nappalijában árválkodni, ahonnan 5000 Ft-ért elhoztam, nem nagyon hittetek volna nekem. Bevallom, én sem voltam teljesen biztos magamban. Na, de a helyére került, és összeállt a kép...
↧
OTTHONTERÁPIA: TILOS AZ Á
Aki egy kamasz szobájába engedély nélkül bemerészkedik, az vagy irtózatosan bátor, vagy pedig teljesen elfelejtette, mit jelentett számára a saját szobája annak idején. Mert nincs az életünknek még egy szakasza, amikor a „barlangunk” jelentősége olyan nagy volna, mint ekkortájt. Éppen ezért úgy vigyázunk rá és határaira, mint a szemünk fényére.
Serdülőkorban a szobánk épp fejlődési feladataink gyakorlását biztosítja számunkra: a függetlenséget, az intimitást, az egyéni identitást, az első általunk belakott világ feletti felelősséget és kontrollt.
Olyan, mint egy laboratórium, ahol a leendő felnőtt „elkészítése zajlik”. Itt álmodozunk a jövőről, itt szövögetjük terveinket, itt gyászoljuk a gyerekkorunkat, itt próbálunk átvergődni zűrzavaros érzéseinken, de itt teszteljük a szóba jöhető jövőbeli identitáselemeinket is. Nem csoda hát, hogy az ajtaját jellemzően zárva tartjuk. Kivéve persze a hasonló ügyön munkálkodó kollégák, vagyis a barátaink előtt.
Ebből talán kiolvasható: szülőknek (a válsághelyzeteket leszámítva) tini szobákba kopogás és várakozás nélkül szigorúan „tilos az á”. A bontakozó önállóságot és magánéletet elmondhatatlanul fontos megtisztelni.
Ha valaki mégis túljut azon a bizonyos ajtón, nem mindennapi élményben lesz része. Emberi környezet ugyanis soha máskor nem árulkodik ilyen őszintén a benne élőről, mint a serdülőkor idején.
Gyermekkorban a környezetünk alakításának igénye jellemzően még nem jelenik meg, így szobánk design-ja szüleink ízlése, személyisége, lehetőségei szerint alakul. Nem véletlenül, hiszen ekkortájt identitásfejlődésünk még máshol tart, a saját identitás kimunkálásának késztetése csak serdülőkorban ér utol bennünket, és robban be szobánkba környezeti szinten is.
Az addig semleges, vagy anyuka által dekorált gyerekszoba fal például egykettőre megtelik poszterekkel, amelyeken azok a hírességek sorakoznak, akik ezért vagy azért vonzó életformát, identitást képviselnek számunkra, vagy egy aktuálisan fontos ügy, eszme képviselői. Segítségükkel leendő önmagunkat rakosgatjuk össze, a szülő pedig felbecsülheti, nagyjából milyen identitásformát próbálgat, milyen témák között kanyarog gyermeke, és ha tud belőlük olvasni, akár egy őszinte beszélgetés alapjává is válhatnak. De nem csak a képek, a tárgyak is gyakran az énkifejezés eszközei ekkoriban: hirtelen például ismét a polcra kerülhet egy-egy ruhadarab vagy játék a korai gyerekkorból, megjelenítve a szülőkről való leválás, a gyerekkor elbúcsúztatásának folyamatát.
Az énkifejező környezeti elemek csak akkor tudják betölteni küldetésüket (vagyis az identitás-kimunkálásának és az érzelmi feldolgozásnak a segítését), ha szülőként hagyjuk őket szabadon megjelenni, majd lecserélődni, és nem küzdünk foggal-körömmel gyerekünk szobájának lakberendezési jogáért.
Tudom, nehéz beismerni, de lássuk be: most már ő is aktívan alakítja magát és környezetét egyaránt, a kizárólagos szülői feladatok és felelősség kora lejárt. Ha meghatározzuk, vagy befolyásolni próbáljuk szobája megjelenését, az olyan, mintha abban gátolnánk, hogy azzá váljon, aki.
Az énkiterjesztés nem csak a szoba berendezési tárgyaira és dekorációs elemeire jellemző a serdülőkorban, hanem az állapotára is. Soha olyan rumlisak, piszkosak és igénytelenek nem vagyunk (remélem), mint ekkoriban.
A rendetlenség és a szétszórtság sok szülő-serdülő viszony megrontója. A szülők ilyenkor jellemzően megijednek, hogy valamit irtózatosan elrontottak, azért ilyen a „gyerek”, és last-minute megpróbálják korrigálni a nevelési hibát. A „gyerek” közben nem érti, miért lovagolnak az ősök folyton a külsőségeken, ahelyett, hogy az élet nagy kérdéseiről beszélgetnének vele.
Valójában serdülőként tényleg nehéz a kintre figyelni, olyan erősek és leterhelők a belső folyamatok. A rumli és a szétszórtság az ekkoriban kötelező érzelmi és ideológiai belső káosz külső, tárgyi megfelelői, amire ráadásul még az idegrendszer is rásegít. A tervezésért és összeszedettségért (is) felelős frontális és prefrontális agyterületek ugyanis a legkésőbben érők, szóval kedves szülőtársak lássuk be: rendes, összeszedett kamasz szobára szinte semmi esély.
És mégis: ha szülőként hozzásegítjük kamasz gyermekünket szobája rendszeres rendbe tételéhez, őt magát is segítjük a rendeződésben. Azt hiszem, a hangsúly a segítésen van. Váltsunk paradigmát, és cseréljük le a túlzott szülői elvárásokat megértésre és támogatásra. Határozzuk meg együtt a takarítási szokásokat, alakítsuk ki közösen a kereteket (gyakoriság, mérték), illetve ezek megszegésének következményét. Kérdezzük meg, hogy tudjuk őt ebben a számára érthetően nehéz feladatban leginkább támogatni. Fogjunk össze vele, hogy a szobája ne csak a pszichés és fejlődési állapotát tükröző zűrzavaros hely legyen, hanem az érését, felnőtté válását segítő, összerendeződésben mintát adó közeg is.
↧
↧
Penész zöld falra vágyom….
Fal fotó: Sarah Hogan
↧
Tolóajtót mindenhová!
Különleges tolóajtókat gyűjtöttem a mai napra, amelynek apropóját az adta, hogy külföldről hívtak fel telefonon egy belsőépítészeti munka kapcsán, ahol az egyik, korábban posztolt munkánk fém tolóajtója győzte meg az érdeklődőt, hogy csakis mi lehetünk az ő emberei… :)
Ezek a gyönyörű ajtók elég komoly előkészítést igényelnek. Először is, szükség lesz egy igényes és szép munkát végző lakatosra. Aztán át kell gondolni a függesztés típusát. Rejtett lesz-e, függő, vagy akasztott, stb, stb… Ehhez megfelelő fogadó felület kell - bírja-e a mennyezet? Aztán jó alaposan át kell gondolni a kiosztásokat. Sok meló, na… De a végeredmény megéri. Nem?
A fa tolóajtókat is imádom… A modernet…
Ferdében is...
Könyespolcra is...
És persze a klasszikus vintage is nagy szerelem….
Vagy a teljesen egyszerű, táblafestékkel lekent MDF.
Na és lehet tükör is…
Hadd mutassak két példát a saját praxisunkból is. Mindkettőt imádjuk!
Az egyik egy fém szerkezettel készült üveg tolóajtó, amely egy jó nagy előszobaszekrényt rejt:
A másik pedig régi nyaralónk két megmentett ajtajából készült, oldalfali fémszerkezetre függesztett megoldással készült tolóajtó:
És most jut eszembe… Volt nekünk egy isteni, tévét eltűntető projektünk is. Erről viszont inkább előtte/utána fotókat fogok prezentálni… :)
↧
Minimál konyha
Szuper-dögös teljesen minimál konyha részlet… Elgondolkodtam, hogy oldanám meg. Az alsó - kőnek tűnő elemek - tiponos (megnyomom) nyílású fiókok lennének, és 3mm-es greslapokkal burkolva készíteném el, hogy valóban "kőből" legyenek.
Pl. Kerlite-tel, vagy Laminammal.
Konyha kép: suvaco
↧
OTTHONTERÁPIA: ÁRULKODÓ NAPPALIK
A jungi pszichológia personának nevezi külső homlokzatunkat, vagyis személyiségünknek azt a részét, amely a másokhoz kapcsolódás, a külvilágba illeszkedés szolgálatában áll.
A persona egyfajta kompromisszum. „A közösség és az egyén kiegyezése arról, kinek mi a szerepe”. „Persona az, ami tulajdonképpen nem mi vagyunk, hanem amiről magunk és mások azt gondolják, hogy mi vagyunk az”.
Olyan, mint egy álarc: sűríti, amit mutatni szeretnénk magunkból a külvilágnak, és amit a külvilág látni szeretne belőlünk: a szerepeinket, a lelki és fizikai megjelenésünket, a kapcsolódási módunkat.
A persona nélkülözhetetlen a külvilághoz való kapcsolódás, alkalmazkodás során, azonban ha túlburjánzik, és saját lényegünkként kezdjük azonosítani, veszélyessé válhat. Az álarc ránk kövül, így akadályozva meg igaz lényegünk folyamatos felfedezését és megélését. Ilyenkor belemerevedünk egyes szerepeinkbe (anya, orvos, beosztott, stb.), és többé már nem látszunk ki mögülük még magunk számára sem.
Vakmerő vállalkozás, de vágjunk bele: Cooper-Marcus nyomán képzeljük el otthonunk különböző helyiségeit úgy, mintha azok a személyiség egyes részeinek térbeli megfelelői volnának.
A hálószoba a mély-én képviselője, hiszen itt igazán önmagunk lehetünk, ez legintimebb helyünk. Az árnyékszemélyiség (a personával ellentétes természetű, jórészt nemkívánatos, épp ezért tudattalan tulajdonságaink, tartalmaink gyűjtőhelye) a pincével rokonítható, ahol eldobozolt, száműzött tárgyaink sokasodnak. Szerepszemélyiségünk, vagyis personánk otthonbéli megfelelője pedig a nappali, lássuk részletesen, miért.
A nappali általában otthonunk központi helyisége. Közös territórium, vagyis a lakók közül jellemzően senki nem tekinti saját szobájának, hanem mindenkiének, és ebbe a mindenkibe nem csak az ott élők, hanem a tágabb közösség, a szimbolikus „többiek” is beletartoznak.
Akárcsak személyiségünk personája, lakásunk nappalija is a külvilághoz, a többi emberhez való kapcsolódás helyszíne.
Ennek megfelelően funkciói közül elsődleges a kommunikációs funkció: jellemzően itt fogadjuk vendégeinket, vagyis a külvilág számunkra valamiért hangsúlyosabb képviselőit.
Mi magunk is gyakran itt gyűlünk össze, de a kutatások szerint elsősorban nem intim családi beszélgetések céljából (amelyek helyszíne inkább a konyha és az étkezőasztal), hanem sokkal inkább azért, hogy pihenés címszó alatt közösen a külvilágra kapcsolódjunk.
Ennek megfelelően általában itt kapnak helyet az információs eszközök (tv, zenegépek, dvd, wifi, számítógép), segítségükkel bármikor rá tudunk csatlakozni a kintre, de itt a legnagyobbak az ablakok is, amelyek téri szinten teszik számunkra lehetővé a külvilággal való kommunikációt.
A kommunikációs funkció mellett a nappali másik fontos feladata a reprezentáció, és e kettő természetesen szorosan összefügg egymással. Hiszen jó marketingesként elsősorban ott törekszünk villantani magunkból valamit, ahol a legtöbbet érintkezünk, kommunikálunk a többi emberrel.
Éppen ezért főként a nappaliba hordjuk be azokat a tárgyakat, bútorokat, itt használjuk azokat a téri megoldásokat, díszítőelemeket, amelyek ideológiánkat, értékrendünket, anyagi és társadalmi helyzetünket, ízlésünket tükrözik.
Általában itt kapnak helyet eszmerendszerünket, életünket egyfajta tárgyban sűrítő gyűjteményeink, értékrendünket, szellemi csapásirányunkat leképező könyveink, az ízlésünket, társadalmi hovatartozásunkat, mélyebb tartalmainkat megmutató művészeti alkotások.
A nappali kialakításakor tudattalanul épp azt a konszenzust képezzük le, amit a persona mindennapjaink során: kicsit megmutatjuk kik is vagyunk, de nem teljes vállszélességben tesszük ezt, azaz lényünknek nem egész mélységét villantjuk fel. Elsősorban azt láttatjuk magunkból, ahogy a külvilágban, a társadalomban megjelenünk, vagy amilyennek tűnni szeretnénk.
Természetesen a nappali a reprezentáción túl a közös kikapcsolódás, pihenés, családi együttlét helyszíne is.
Nem véletlenül itt a legkényelmesebbek a bútorok, alapfelszereltség a süppedős a kanapé és szőnyeg, a kényelmes fotel, a pihe-puha takaró. Az együtt-lét jó esetben tárgyi szinten is megjelenik otthonunk e helyiségében: a magazin-gyűjtemény között találunk gyerekeknek, felnőtteknek, nőknek és férfiaknak valót egyaránt, gyakran itt tárolódnak a családi társasjátékok, és a polcon ott sorakoznak (a külvilág számára is bemutatva minket) a családi fotók.
Rendkívül izgalmas megfigyelni, hogy viszonyul egymáshoz nappalink külvilágnak szóló reprezentációs funkciója, illetve családi jellege.
Megjelenhetnek-e például egy aprólékosan kidolgozott nappali terében a gyerekek játékai? Bevihetünk-e némi háttérnasit a közös filmnézéshez? Letakarjuk-e ülőbútoraink szép huzatát, hogy „óvjuk őket az időtől” (és persze a saját magunktól)? Ha igen, megengedjük-e egyáltalán olykor a család számára is, hogy huzat nélkül használja őket, vagy csak az illusztris vendégek érkezése esetén csodálkozunk rá közösen, milyen szép darabok? Elrejtjük-e tolóajtó mögé a tévét, hogy kultúrkompatibilisebb képet közöljünk magunkról? Valóban az összes asztalon hagyott könyvet olvassuk, vagy esetleg akad köztük néhány, amivel olvasottságunkat, szellemi lény mivoltunkat hangsúlyozzuk?
A nappalink tehát szorgalmasan fecseg rólunk.
Elárulja, hová esik a fókuszunk, hogy a „mit gondolnak mások” vagy az „érezzük jól magunkat” a fontosabb számunkra. Beszél szerepszemélyiségünkről, gyakran kihirdeti foglalkozásunkat, érdeklődési körünket, ambícióinkat, azt, ahogy a világban közlekedünk. Elárulja, mennyire igényeljük mások társaságát, mennyire vagyunk nyitottak a külvilágra (paranoid emberek gyakran lesötétítve, hálószobává alakított nappalban élnek). Ugyanakkor arról is informál, hogy lakunk mi otthon (jól) együtt, mennyire engedjük meg magunknak és a velünk élőknek a lazítást, az olykor rendkívül hasznos közös semmittevést.
Munkanélküli hétfő reggel van, irány a nappali, kalandra fel!!! Épp ideje meghallani, mit mond nekünk rólunk. Ha van kedvetek, osszátok meg a felfedezéseket!
↧
↧
Székelyföldön jártunk, cukortartót hoztunk… :)
Hazafele pedig mindig megállunk Korondon, hogy onnan hozzunk szuvenírt. A klassz racka szőrök is innen kerültek a lakásunkba, egy-két fonottkosár, és természetesen vettünk a híres korondi fazekas termékekből is. Vigyázni kell, mert a bazársor tele ócska bóvlival, van viszont néhány neves mesterember, akiknek érdemes meglátogatni a portáját.
Én véletlenül estem be tavaly Ilyés Vészti Mihály udvarára, de idén már célirányosan mentem. Nagyon szépek, igényesen festettek a hagyományos népi motívumokkal díszített termékek is, de én valami frissebbet kerestem itthonra, ami a konyhánk provence-os és modern elemeivel is harmonizál. Öröm nekem ránézni most a konyhaszekrényre: az új méz- és cukortartónk mindig eszembe juttatják ezt a szuper hosszú hétvégét!
Egyébként tavaly egy köcsögöt vettem, amiben a fakanalaimat tartom:
Ha még nem jártatok Erdélyben, feltétlenül látogassatok el! Nem csak az emberek, de a táj is páratlan! :)
↧
Berendezem: tavaszi hippi hangulat
Juhúúú, végre kisütött a nap, a kedvem is kiderült, összedobtam hát egy brutál tavaszváró hangulatot gipsy stílusban. Tudom, elég erős, de hát túlteng bennem a jókedv… :)
Virágos szőnyeg: Heaven Rugs - 209.000 Ft (ITT)
Barna textilbőr kanapé: Krem-home - 175.000 Ft (ITT)
Sárga fotel: Ikea Stockholm - 89.990 Ft (ITT)
Tapéta: Nalina by Harlequin - 59 Eur/tekercs (ITT)
Függöny: Ikea Ingert - 13.990 Ft (ITT)
Dohányzó asztal: BoConcept - 103.400 Ft/szett (ITT)
Díszpárnák: Kare Inka - ár érdeklődésre (ITT)
Képek: This Little Street (ITT)
↧
Glamour Women of the Year 2016
Az éjjel lezajlott a Glamour magazin nagyszabású rendezvénye, a Women of the Year. Januárban már írtam, hogy az idén debütáló "Az év lakberendezője" kategóriában, négy nagyon tehetséges kollégámmal együtt - nagy meglepetésemre és mégnagyobb örömömre - engem is neveztek. Nyilván ez az új cím nem független attól, hogy idén a festékgyártó Polifarbe volt az egyik fő szponzora az eseménynek, ezzel együtt azt gondolom, nagy dolog, hogy a környezetkultúra így kicsit a mainstream részévé válhatott…
Ilyen voltam, mint jelölt…
És ilyen, mint udvarhölgy… :)
Nagyon nagy élmény volt az egész folyamat, tiszta glamour…: forgattak rólunk kisfilmet, résztvettünk egy sajtóreggelin, a csodálatosan elegáns Aria hotelben sminkeltek, és készítettek frizurát nekünk, majd istenieket ittunk/ettünk a nagyszabású díjátadónak helyet biztosító Várkert bazárban. Mindeközben rengeteg jó fej, és szuper-tehetséges emberrel ismerkedtem meg! Külön szeretném kiemelni a kis csapatot, akikkel együtt lógtam, és akiknek a munkáiért nagyon rajongok: Ferencz Vanda (www.vandaferencz.com) ékszertervező (az este az ő fülbevalóját viseltem), Kármán Orsi ékszertervező (www.karmanjewelry.com - tőle muszáj megvennem azt a karkötőt, amit a kisfilmben visesltem...) és a kategória győztes cipőtervező Vágó Réka (www.rekavago.com - nála is kinéztem már egy-két darabot…:)).
Nem csak szakmailag nagy elismerés ez a jelölés nekem, de sokat profitáltam belőle, mint nő. Egészen belevetettem magam a magyar divattervezők munkásságába: megvettem például életem első NUBU ruháját (gratulálok nekik az "Év divattervezője" címhez!)… Eddig nem voltam valami proaktív a kiegészítők kiválasztásánál: ha utazásaim során szembe jött az álom ékszer, megvettem, de soha nem kerestem. Ez is megváltozik. Rájöttem, hogy nem csak az elkészítésük művészet, de a megfelelő darab kiválasztása is… A világszínvonalat alkotó magyar tervezők munkáinak hordásában pedig őszintén "nemzeti" tudok lenni.
Nagyszabású, tiszta lila partit szervezett a Glamour… Az Edinas paper - lányok ruháján is megjelenő - csodaszép tavaszköszöntő papírvirág dekorációja dobta fel az enteriőrt. Az éjszakából már csak egy rejtély marad: mi a jó fene az a selfieszoba?! Pedig nagyon népszerű volt: ahányszor be akartunk nézni, kiebrudalt egy éppen bent tevékenykedő vendég…
Szívből gratulálok az összes nyertesnek!!! "Az év hősnője": Kaufer Virág, "Az év divattervezője": Nubu, "Az év énekesnője": Csobot Adél", "Az év kiegészítőtervezője": Vágó Réka, "Az év közösségi-média sztárja": Dukai Regina, "Az év lakberendezője": Dékány Annamária, "Az év színésznője": Ónódi Eszter.
És mindenkinek nagyon köszönöm, hogy szavazott rám! A sok perc, amit ezzel töltöttetek, nem veszett ám el: folyamatosan éreztem a biztatást és a szeretetet… Köszönöm! :)
↧
Sárga kanapéééét találtam!!!!
Méricskéltem kicsit, de sajnos nem stimmelnek a számok, így ezúttal én nem tudom elvinni… Viszont a szerelem adott, így muszáj megírnom, hátha éppen ilyet kerestek. Teljesen felújított darab, gyönyörűen kárpitozva, és az ára is durván nagyon szuper: 115.000 Ft!!! Nézzetek el a KREM-homehoz (http://www.krem-home.hu), az V. kerület, Szarka u. 6-ba. Egyébként már azért is érdemes erre venni az irányt, mert a többi cuccuk is gyönyörű, szuper kárpitanyagokkal dolgoznak, és a meglévő bútorokon/kiegészítőkön kívül örömmel vállalnak elképzelt darabok felkutatását és felújítását is.
De vissza a sárgához… Valami ilyesmi hangulatba képzelem el a dolgot:
↧
↧
ÖRÜLJÜNK EGYÜTT: INDUL A TÉRTANODA!
A több sikeresen megtarott tanfolyam és az ezekre kapott szuper-pozitív vélemények megerősítettek minket az elképzelésünkben: a Térkultúra tartalma felkeltette az érdeklődéseteket és erős igény van arra, hogy konkrét témában, hiteles szakembertől tanuljátok el a fortélyokat, kapjatok tippeket. A fokozott kereslet, az állandó érdeklődés miatt úgy döntöttünk, ideje nagyobb fokozatra kapcsolnunk…
A tapasztalatainkra alapozva kidolgoztunk egy folymatosan bővülő, de már most is komplex tananyagot, amelyet egyedülálló módon adunk át: a lakberendezés hatalmas ismeretanyagát - 3 tartalmas órában elsajátítható - egységekre bontottuk (leginkább helyiség szerint, de egyes ismeretanyagokat komplexen is körbejárunk), hogy a lakberendezés iránt fogékony laikusok, az építkezők, a gyakorlati tudásra szomjazó kezdő lakberendezők, a tudásukat elmélyíteni kívánó építészek (csak néhány példa eddigi hallgatóinkból) kizárólag azt a témakört járják körbe, amely őket ténylegesen érdekli/érinti, azt viszont teljes mélységében.
A tegnapi napon útnak indítottuk a TÉRTANODA honlapját (www.tertanoda.hu), ahol kedvedre böngészhetsz kurzusaink között (AKTUÁLIS menüpont), és a kiválasztott workshopot egy-két egyszerű mozdulattal azonnal meg is vásárolhatod. A kiválasztott kurzusról minden információt elküldünk e-mailben, a fizetésről visszaigazolást és számlát is küldünk. Amikor eljössz hozzánk, nem szükséges ezeket bemutatni, elég, ha a vásárlásban megadott névre hivatkozol, mi már várunk!
Pillanatnyilag az alábbi kurzusaink elérhetőek:
- Tökéletes konyha
- Tökélsetes fürdőszoba
- Kreatív gyerekszobák
- Hálószoba titkok
- Nappali kompromisszumok nélkül
- Dekorálj
- Bérelt lakásból otthon
- Tárolás
Azt szeretnénk, ha a Tértanoda hivatalos elindulása nem csak nekünk okozna ekkora örömöt, ezért meglepetéssel készültünk nektek: egy játékkal, amelynek 3 nyertese választhat a TÉRTANODA lakberendező kurzusai közül egyet, a legszerencsésebb pedig emellé még egy 30.000 Ft értékű IKEA vásárlási utalvánnyal is gazdagodik!
Gyertek a TÉRKULTÚRA facebook oldalára, és válaszoljatok a NYEREMÉNYJÁTÉK POSZTJÁBAN feltett kérdésre (ITT).
Ha szeretnétek értesülni a TÉRTANODA újdonságairól, elsők szeretnétek lenni, akik kipróbálnak egy-egy új témát, kis lakberfortélyok, titkok tudójává szeretnétek válni, akkor ne felejtsétek el a TÉRTANODA facebook oldalát se lájkolni (ITT)!
A válaszadók között egy hét múlva sorsolunk!
MINDENKIT SZERETETTEL LÁTUNK TANFOLYAMAINKON!!!!
↧
OTTHONTERÁPIA: KIS TAVASZI NAGYTAKARÍTÁS
Állítólag a kedvenc évszakom a tél.
Október végén már alig várom a kopogó hideget és a hosszú, beszélgetős estéket. Decemberben ki sem látszom a fahéjas-narancsos hangulatból, na meg a máskor teljességgel vállalhatatlan giccses angyalokból és csöpögős filmekből. Januárban pedig a szánkózásból, korcsolyázásból majd a fánkevészetből.
Aztán eljön a február közepe, és hirtelen minden megváltozik. Valahogy megnyúlik a tél. Hiányozni kezd a fény. Kevés körülöttem a szín. Oltás ide vagy oda, menetrendszerűen elgázol az influenza, ami egy takaros, rövid depressziós epizódban végződik. Így február végén már annyira utálom az állítólagos kedvenc évszakom, hogy nem marad más hátra: mihelyst kisüt a nap, fogom a súrolószereket, a kartondobozokat, és igyekszem kitakarítani a telet az otthonunkból.
Írmagja se maradjon. A giccses angyalok, a fénytelenség, a színtelenség és a februári depresszió is húzzanak jó messzire. Takarítok, selejtezek, rendszerezek, rendezgetek ééééés: a családom legnagyobb megnyugvására: márciusra újjászületek.
Mert a rend - Polcz Alaine gondolatait idézve - a káosz ellentéte. Egyfajta külső és belső szervezőerő. Ezért, hogy kamaszkorban, krízisben, nehéz élethelyzetekben, akut pszichotikus állapotokban (illetve az influenzát követő minor depressziós epizódomban) a színvonala romlik, sőt, a rendetlenség állandósul. Lelki állapotjavulás esetén pedig azonnal kezd helyreállni, hiszen a belső káosz külső káosszal, a belső rend külső rendezettséggel jár együtt.
És épp mivel a rend egyfajta külső-belső szervezőerő, a rendrakás, rendszerezés erős terápiás hatással bír. Ha a környezetünket rendbe tesszük, párhuzamosan mi magunk is rendeződünk: miközben megzabolázzuk a külső káoszt, észrevétlenül kontroll alá vonjuk a bensőt is. Hát ezért kezdek én február végén-március elején mindig nagytakarításba, még akkor is, ha a depim egyébként legszívesebben egy sötét sarokba ragasztana mindörökre.
A közvélekedéssel ellentétben nem minden rend jó, mint ahogy nem minden rendetlenség rossz. A rendnek ugyanis van formai és lényegi része.
A formai rend a takaros felszínről szól, az esztétikumról. A lényegi rend pedig arról tájékoztat bennünket, hogy a tárgyak elhelyezése mennyire felel meg annak a célnak, amit szolgálnak, vagyis mennyire praktikus.
Jó rendetlenség az, amikor csak a formai rész sérül, viszont a praktikum működik, vagyis amikor az összkép ugyan nem olyan klassz, mint a magazinokban, de azért minden könnyedén megtalálható és használható. Rossz rend esetén pedig ugyan minden tip-top, de ésszerűtlen, mert a praktikum teljesen a háttérbe szorul.
A látszatot fontosabbnak tartók, általában a formai – rossz- rend követői, míg a konvencióktól mentesebb életformát élők számára a lényegi rend sokkal fontosabb. Na, őket aztán kemény dió konszenzusra juttatni egy párkapcsolatban ugyanúgy, mint odahaza…
Tudattalanul ugyan, de mindnyájan rendelkezünk egy személyes rend-beállítódással, vagyis különbözünk abban, hogy mit jelent számunkra a rend és a rendetlenség. Lehet, hogy egy pár egyik tagjának például belefér a rendbe az élet megannyi árulkodó nyoma a lakásban: a teáscsésze és a folyóiratok az asztalon, a behurcolt gyerekjátékok a szőnyegen. A másiknak viszont ez már maga az őskáosz. Ha nem tudatosítjuk személyes rend-beállítottságunkat, és próbáljuk megérteni, hogyan alakult ki, milyen belső lelki szükségletek (pl. nagy rendszeretés esetén bizonytalanságérzés) táplálják, képtelenek leszünk letenni saját rend-szemüvegünket és toleránsan viszonyulni a másik környezeti szokásaihoz.
Ugyanakkor a rend és a rendetlenség oldalán egyaránt léteznek olyan túlzások, ahol a tolerancia már nem játszik többé. A kontinuum egyik végén a kényszeres rend, míg a másik végén az állandósult őskáosz található.
Az előbbi esetén a folytonos pakolás és rendezés a környezeti kontroll érzéséhez juttatja a lakót. Belső bizonytalansága ellenére a rend keretként összetartja, szorongásaival szemben pedig erőforrásként szolgál, ugyanakkor a vele élők számára épp a kontroll miatt elviselhetetlen. Az utóbbi, vagyis az őskáosz és társai pedig belső rendezetlenségről, válságról tájékoztatnak. Fontos, hogy hasonló esetben lakótársként olvasni tudjuk ezeket a környezeti jelzéseket, és alkalmazkodás helyett a pszichés „rendeződés” felé segítsük a velünk élőt.
Akad azonban néhány kivételt képző eset is a rendetlenségben.
A gyerekek territoriális rendetlensége, noha állandó, egyáltalán nem tartozik a patológiák közé. Hiszen ők azért hagyják szét dolgaikat, hogy jelezzék létezésüket, és helyet béreljenek segítségükkel a közös élettérben. A gyerekei jövőbeni rendszeretete miatt aggódó szülő jobban teszi, ha állandó pakolás helyett megpróbálja belátni ezeknek a jelzéseknek a létjogosultságát, és lazít kicsit. Az otthon, környezet szabad és szülővel közös élvezete sokkal fontosabb a gyerekek jövőjét tekintve, mint az állandó formai rendre nevelés.
A kreatívok megint egy speciális kategória képviselői. Ők ugyanis az ötletelés és kidolgozás szakaszában, a kreatív felhő mögül képtelenek a külvilágra fókuszálni, ugyanakkor az ihlet elvonultával visszatérnek, és rendbe vágják környezetüket. Így rájuk elsősorban a hosszabb rendetlen és rövidebb rendes szakaszok váltakozása jellemző.
Nagyon izgalmas megfigyelni, ki hol rendetlen elsősorban. Még a legpedánsabbaknak is vannak gyenge pontjaik, például egy fiók vagy egy szekrény, ahol minden összeborul időnként. Igazán árulkodó, hogy hajlékunk melyik része hajlamos a szétesésre elsősorban. Ha követtétek az otthon helyiségeiről szóló sorozatot, már tudjátok: a hálószoba a párkapcsolat és az intimitás tere, a nappali a külvilághoz kapcsolódásé és a szociális életé, a konyha a családi kapcsolatoké, míg a fürdőszoba az énképé, a testképé. Így ha valaki elsősorban a hálószobában nem bír rendet teremteni, érdemes elgondolkodnia, vajon milyen megoldatlanságok, elakadások nehezítik párkapcsolati téren az életét.
De van, aki odahaza viszonylag kiegyensúlyozottan rendes, míg a munkahelyén felismerhetetlenül rendetlen, csak azért, mert a munkájában nincs a helyén.
A rend tehát érzékeny diagnosztikai mérőeszköz. Rögtön jelzi lelki állapotváltozásunkat, nehézségeinket, elakadásainkat. Ugyanakkor külső-belső szervezőerőként nagyszerű terápiás eszköz is. Segítségével kezünkbe vehetjük a sorsunkat, egy kis rendrakás (hogy a takarításról most ne is szóljak) segít visszanyerni a belső kontrollt egy-egy nehezebb időszak után.
Úgy gondolom, egyáltalán nem véletlen, hogy nagyanyáink és anyáink épp a nagyobb ünnepek előtt láttak neki otthonuk rendezésének és nagytakarításának. Ők így készültek fel kívül belül az ünnepekre. A külső és egyben belső nagytakarítás már a közelgő rítus bevezető, felkészülő szakaszaként funkcionált.
Közeledik a Húsvét, seprűre fel! :-) Adjunk teret az újjászületésnek otthonunkban és saját lelkünkben is. Kezdjük egy alapos tavaszi nagytakarítással. Ígérem, a terápiás hatás már közben utolér: helyére kerül, ami eddig hányódott, kiselejteződik ami felesleges, megtalálódik az elveszettnek hitt, összerendeződik az összerendezhetetlen. Szembenézhetsz a túl sokkal és a túl kevéssel, segítségül hívhatod a mindig meglévőt.
Kitavaszodhatsz, és újra kezdheted.
Jövő hétfőn nem jövök, mert ünnepelek.
Most pedig ezzel a kivirágzott postaládával kívánok mindnyájatoknak áldott Húsvétot, és boldog-boldog újjászületést kint és bent egyaránt. :-)
↧
Gyerekszobás hangulatban...
Még 4 hely elérhető: ITT
Fotó: buzzfeed
↧